Csak a zenéje meg itt
Kétezer kilométert futva
és kifogyni a szuszból.
Száz liter adrenalin
az egész testem feltölti.
Elég messzire eljutottam, nem?
Milyen messze lenne jó?
A fák, melyek a várost díszítik,
változtatják külsejüket.
A teljesen megváltozott fehérség,
a soha nem változó gyengeség,
hinni akarok abban, aki itt és most vagyok!
Jobb kéz, és bal kéz, mind a magasba emelem
Átvágok a sötétségen, és nyomás!
Itt nincs semmi csalás!
A döntésem elhalványul..
indulás! Ettől a pillanattól kezdve
fel kell tárni a világot!
|